Mármint bejegyzésem. Olvasott könyvem... Azt már nem is számolom. Gondolhatjátok, ha már belekezdek egy könyvekről szóló blog írásába, akkor igazán nagy könyv rajongó lehetek. Hát igen, ezt vállalom. Szeretem a könyveket, az illatukat, ha újak, ha régiek, szeretem, ha szép, különleges a borítójuk, de azt is ha egyszerű. Tulajdonképpen az a lényeg, hogy szórakoztasson, kikapcsoljon, elvarázsoljon.
De hogy ez honnan is jön? Arra gyanakszom, hogy ennek nagy köze van ahhoz, hogy anyukám élete nagy részét könyvtárosként töltötte és én minden nap iskola után ott táboroztam nála. Persze így akarva-akaratlanul is kialakul valami fajta kötődés a könyvekhez, de én még szerettem is ott lenni és keresgetni a könyvek között... Szóval ez van, ez így lett megtervezve.
Az hogy milyen könyveket olvasok: Mikor mihez van kedvem. A krimiket nagyon szeretem, de próbálkozom mindenféle irodalommal. Így könnyen megeshet, hogy a blog nem csak nagyon jó, nagyon élvezetes, komoly témákat boncolgató könyvekkel lesz tele, sőt. Látok arra esélyt, hogy akár "ponyvával" is találkozhattok majd ezeken az oldalakon. De a célom nem is az, hogy csak mélyenszántó gondolatokat fogalmazzak meg, hanem az, hogy szórakoztassak, mint egy jó könyv.
Ha kérdeznétek, hogy mi a kedvenc könyvem, akkor bajban lennék, mert nem nagyon tudok ilyet mondani, de ha nagyon ragaszkodtok hozzá, akkor Madách Imre: Az ember tragédiája lenne a befutó.
Azt hiszem első alkalommal ennyi információt szerettem volna veletek megosztani. Ígérem hamarosan folytatom.
AM
"Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen." (Madách Imre: Az ember tragédiája)
