Elég rég volt már az utolsó bejegyzés. Ez alatt a hosszabb szünet alatt azért nem tétlenkedtem, egy kisebb lista olvasott könyv gyűlt össze és persze az olvasatlan könyvek listája is gyarapodott szépen.

Arra gondoltam, hogy egy bejegyzésben most rövid stílusban próbálok kedvet csinálni nektek az olvasáshoz.

Sarah Loth: A Hármak

Műfaját tekintve thriller, a könyv borítóján Stephen King ajánlása. A könyv tetőtől-talpig fekete, még a lap szélek is. Mindig az jutott eszembe amikor a kezembe fogtam, hogy anyukám erre biztosan elszörnyedve nézne. A sztori több repülőgép-szerencsétlenség egy-egy túlélőjéről szól, akik mind gyerekek, hárman vannak és furán viselkednek. Nagyon kevés konkrétumot lehet olvasni a könyvben, de épp ettől félelmetes és izgalmas. Ajánlott.

Ralph Sarchie : Beware of the night

Ez egy érdekes könyv volt. Az író egy New York-i rendőr, aki természetfeletti vadászként is dolgozik a rendőri munkája mellett. Ez tehát nem egy fikció, hanem igaz történet. Keresztényként ez a téma nagyon érdekel, nagyon érdekes, hogy más-más vallási felekeztek, hívők hogyan viszonyulnak ehhez a világhoz. Nagyon érdekes, hogy főként az amerikaiknál tapasztalhatóak a könyvben leírt kaparászások, természetfeletti megszállások, ördögűzések, stb. Mégis kívülállóként olvastam ezt a könyvet, az én hitemnek ez túlságosan hollywood-i volt. De mindenképpen érdekes és ajánlott olvasmány, de javaslok bizonyos távolságtartást a leírtakkal szemben. Film is készült a könyvből, természetesen az még hollywood-isabbra sikeredett. :) (Illetve, aki járatos a természetfeletti filmek terén az olvasás közben a Warren házaspár neve láttán felcsillanhat a szeme - Démonok között című film szereplői, a második rész jelenleg megy a mozikban)

Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

Nagy musical fan vagyok. És azóta szeretném elolvasni ezt a könyvet, mióta hallottam a Valaki mondja meg című számot. Nagyon rövid kis könyvecske, két este alatt olvasható, annak ellenére, hogy nem könnyű olvasmány. Mert például legalább két szereplőt Józsefnek hívnak, a leírás pedig nagyon szépen visszaadja azt az érzést, amiről azt gondolom, hogy ilyen lehet a drogoktól bódult állapot. Szomorú, tanulságos. Ajánlott

Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

Kicsit más a téma. Tudomány. A musicalek mellett nagyon szeretem a fizikát, matematikát, csillagászatot, minden ilyen okos dolgot. A Hét rövid fizikalecke egy nagyon rövid kis olvasmány, hét, tulajdonképpen tudományos újságcikket tartalmaz a fizika legfontosabb témájával kapcsolatban. Könnyen érthető, nagyon érdekes és nem mellesleg nagyon szép könyv.

Simon Singh: A nagy Fermat-sejtés

Még egy tudományos könyv, ezúttal a matematika világából. Tulajdonképpen egy életrajz, azé a matematikusé, aki bebizonyította a matematika egyik legrégebbik sejtését. De amellett, hogy az ő életét megismerjük, munkája leírásán keresztül sok-sok matematikus életébe és sok történelmi korba is bepillantást kapunk. És amikor arról van szó, hogy évek munkája, maga a bizonyítás esetleg hibás, akkor akár könnybe lábadt szemmel izguljuk végig, hogy mi lesz a sztori vége. Nagyon populárisan, érhetően megírt könyv, aki szereti a matematikát, annak mindenképp ajánlott. Ugyanettől az újságírótól van még egy könyvem A Nagy Bumm címmel, kíváncsian várom, hogy ugyanilyen izgalmas lesz-e.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Most látható a film a mozikban. Lebénult szépfiú, fura lány, szerelem. Röviden összefoglalva ennyi. De közben nagyon kedves, nevetős és sírós könyv egyben. A filmet még nem láttam, de hasonlókat hallottam róla. Előre szólok, ha valaki kicsit is olyan, mint én, akkor rengeteg zsepire lesz szüksége. :)

Maradt még pár könyv a listámon, de azokról külön bejegyzést szeretnék, hamarosan érkezik.

Azt gondolom, akik tömegközlekednek biztosan hallottak erről a könyvről. Nagyon sokáig ez volt a 4-6-os oldalán kiplakátolva. Nagy sikerű könyv, több országban vezette a sikerlistákat, egyébként pedig az író debütáló könyve, amiről még Stephen King is jókat mondott. Ez a hivatalos álláspont.

Film is készül belőle, Emily Blunt főszereplésével, október környékén jön elvileg a mozikba.

Egy krimiről van szó, természetesen érdekes csavarral. Alapvetően nagyon tetszett a könyv, olvastatta magát, a fordulatok is jók bennek, bár azért sejteni lehet, hogy a vége mi lesz, de amíg eljutnak odáig az is érdekes. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett a könyvben, hogy a főszereplő lány, aki ugye a címben szereplő lány a vonaton, nem éppen szimpatikus és nem éppen követendő példa. Valószínűleg, ha egy idillikusabb főszereplőről lenne szó, akkor nagyobb lelkesedéssel beszélnék a könyvről, de mivel nem tudtam/nem szerettem volna azonosulni vele, ezért kicsit kívülállóként olvastam a könyvet és nem tudott annyira magával ragadni, mint kellett volna.

Ennek ellenére ajánlom azoknak, akik szeretik a krimiket. Hangulatra, szerkezetre hasonlít a Holtodiglan című Gillian Flynn könyvhöz.

A mai alkalommal egy vendég bejegyzést olvashattok:

"A trilógia két eddig megjelent kötete: Leányrablás Budapesten és a Rudnay-gyilkosságok. A befejező kötetet karácsony körülre ígérte az író, Böszörményi Gyula. Ez a trilógia határozottan más korosztályt, más érdeklődési kört céloz, mint az író eddigi könyvei.

Alapvetően egy krimiről, kalandregényről beszélhetünk, amely a századfordulón, főleg Budapesten játszódik. Hangay Mili négy évvel a nővére, Emma, eltűnése utána, újra hall testvére felől. A történet két szálon fut: a múltban megláthatjuk, hogy pontosan mi történt Emmával, míg a jelenben végigkísérhetjük, ahogy Mili kisasszony nyomoz a testvére után. Ebben segítségére van az önkéntes nyomozó, Ambrózy Richárd báró. Gondolom, senkit sem ér váratlanul, hogy a háttérben románc szövődget.

Ami miatt engem megragadott a történet, és alig várom a harmadik kötetet:

• Az író törekszik a korhűségre és alaposságra. Nagyban támaszkodik valós emberekre, helyszínekre. Leírások teszik színessé és élethűvé 1890-es évek Budapestjét.
• Az említett gyilkossági ügyek megtörtént esetek, annyival megbolondítva, hogy összefüggjenek egymással és a történetünkkel.
• A romantika bár érződik, de nagyon finoman, lassan épülve. Pont annyira, hogy mi lányok, azért örülhessünk neki. Érződik, hogy férfi írta, hiszen egy nő valószínűleg nem merné megengedni, hogy a báró félkezű legyen! :)

Személyesen, én odavagyok a borítókért, ezért örültem, hogy a tartalom is legalább annyira tetszett. Összességében egy ifjúsági regény, ami annyira törekszik a minőségre, hogy nem csak az ifjúság számára szórakoztató. :)"

"Csacsi öreg medvém!"

Medveczky Medve urat mindenki ismeri, bár valószínűleg közismertebb nevén, hiszen ő Micimackó.

Micimackó Róbert Gida legjobb barátja és nem a Százholdas Pagonyban él, mint ahogyan ezt én gondoltam, (ott Bagoly lakik), de egészen közel hozzá, a barátaival.

Sok mindent lehet olvasni Micimackóról a neten, hogy milyen bölcsességeket mond a szeretetről, meg a barátságról, de igazából ugyanezeket a gondolatokat lehet olvasni akár egy minyonnak tulajdonítva is, úgyhogy érdekelt, hogy vajon Micimackó tényleg ennyire bölcs volt-e, ezért elővettem a könyvet. Azért túlzás ez a sok Micimackó bölcsesség, de a maga módján, a butaságaival együtt egy nagyon szerethető és néha tényleg nagyon szép dolgokat mondó mackó történeteiről van szó.

Karinthy Frigyes fordította és át is dolgozta (a fordítást valószínűleg nem ő, hanem testvére Emília készítette), ezért is kaptak a szereplő az eredetihez képest fura nevet, mint Micimackó és Róbert Gida. De, bár eredeti nyelven nem olvastam, azt gondolom, hogy a magyar fordítás hozzátesz az élményhez. Nem tudom emlékeztek-e a Disney vasárnap délutáni műsorára, ahol Micimackó rajzfilm is volt. Na az a rajzfilm szerintem elég hűen adta vissza a könyvet, és ezért olvasás közben nagyon sokszor eszembe jutott és kezdtem el majdnem énekelni, hogy: Hajnalodik, kiugrom az ágyból... Erős a nosztalgia faktor.

Ajánlom mindenkinek a könyvet, esténként egy-egy részt el lehet olvasni belőle, mert gyorsan visszarepít a gyerekkorba és el lehet felejteni a felnőttes problémákat egy kis időre. Kis türelem azért kell hozzá, mert néha Micimackó nagyon értetlen, Füles eléggé cinikus, Tigris túl energikus, de ezzel együtt igazi az élmény. 

Nemrégiben olvastam a hírt, hogy megvannak a szereplők Kondor Vilmos: Budapest Noir című könyvének filmváltozatához, ami az 5 kötetes Bűnös Budapest-ciklus első része. Főszereplője Gordon Zsigmond bűnügyi riporter, akit 1936-tól kezdve figyelhetünk munka közben. Ezek a könyvek is az olvasandó listámon vannak, de úgy esett, hogy először Kondor Vilmos legújabb könyvét olvastam el, ami már a mai Magyarországon játszódik.

A bűntől keletre című könyv rögtön a miniszterelnök halálával kezdődik. Megismerjük Ferenczy nyomozót, aki a főszereplőnk lesz. Nem beszédes, inkább csöndes, de erős figura, akinek a módszerei kissé eltérnek a rendőrségi gyakorlattól, emiatt már bajba is került, de megbízható.

Nyilván el tudjuk képzelni, hogy egy miniszterelnök halála milyen pánikot kelt politikai körökben és hogy hol is fogják azonnal keresni a gyilkost. De Ferenczy máshogy gondolja és megy a saját feje után. Hihetetlenebbnél hihetetlenebb kalandokba keveredik (legalábbis szerintem), de végül fény derül az elkövető kilétére. Akit természetesen

SPOILER

nem politikai körben kell keresni.

SPOILER VÉGE

Én nem értek a politikához, nyilván van valamennyi ismeretem, szóval ezt nem is akarom belekeverni ebbe, mert enélkül is élvezhető könyv, mélyebb politikai ismerettel lehet, hogy mást adna. Ha azt veszem, hogy Magyarországon vagyunk 2015-ben, akkor nekem a gyilkos kiléte és indoka kicsit túlzásnak tűnik, de úgy gondolok rá, mint egy külföldi krimire, akkor abszolút megállja a helyét.

Sajnos még nem tudom összehasonlítani Kondor Vilmos figuráit, Ferenczy-t és Gordon Zsigmondot, de igyekszem mihamarabb pótolni, ugyanis van egy olyan érzésém, hogy hasonlóságot lehet majd köztük felfedezni. De az is lehet, hogy nem. Meglátjuk.

Ajánlott.

"Mi értelme gyilkosok után nyomozni, ha hamarosan úgyis mind meghalunk?"

A könyv egy olyan gyilkossági nyomozást mutat meg, aminek látszólag semmi értelme, hiszen hamarosan vége a világnak. Mégpedig egy aszteroida, a 2011GV jelű aszteroida fogja elpusztítatni. Már tudják a becsapódás pontos idejét, de a hely még kérdéses. Főszereplő nyomozónk egy öngyilkosságnak látszó ügyben kezd el nyomozni, mert érzi, hogy valami nincs rendben ezzel, persze senki nem érti, hogy miért is.

Nagyon érdekes a könyv abból a szempontból, hogy megmutatja az író, hogy ő milyennek képzeli azt a világot, amiben az élet már tulajdonképpen elvesztette értelmét. Az én fejemben egy teljesen más kép volt eddig, valószínűleg sok zombi filmet láttam, de most ahogy ezen gondolkodom, valószínűbbnek tűnik a könyv által felvázolt világ a reményvesztett emberekről, arról az életről, amikor ténylegesen meg vannak számlálva a napjaid.

Egy modern krimi, kis csavarral. A könyv végén jöttem rá, hogy ez trilógia első kötete, még két könyvben kísérhetjük nyomon az itt megismert nyomozónkat és még ki tudja, talán Bruce Willis is megmenti a világot és felrobbantja az aszteroidát időben. De a nyomozás teljesen lezárul és akár folytatás nélkül is egy teljes történetet kapunk. Legalábbis én lezártnak éreztem, annak ellenére, hogy nem jut el a könyv a becsapódás napjáig.

Ajánlom.

Úgy kezdődött, hogy mindig is féltem Dosztojevszkij-t olvasni. Azt gondoltam, hogy nehezen emészthető és nehezen olvasható. Aztán gondoltam megpróbálkozom először egy színházi adaptációval és ha az bejön, akkor nyugodtabban esek neki a könyvnek is.

Szóval így történt, hogy beültem a Radnóti színházba a Karamazov testvérekre. Nyilván egy két kötetes Dojsztojevszkij regényt nem lehet teljesen átülteni egy 2 órás előadásba, de az, ahogy ezt a Radnóti színházban megoldották, nagyon tetszett. Nem akarok elárulni róla sokat, de mindenkinek ajánlom. (A darab a MU színház adaptációjában is látható, azt sajnos nem láttam, de elég különleges produkciónak tűnik, szóval ha valaki látta, írjon.)

A könyvről: Félelmem alaptalan volt, könnyen olvasható és a nehéznek mondható téma ellenére az emésztésével sem probléma. :) Dosztojevszkij nagyon jól vissza tudja adni az emberek lelkében lejátszódó folyamatokat és ezek a leírások mind-mind beleillenek a regénybe, mind hozzátesznek valamit a történethez. A könyv elején elejtett apró mondat jelentős szerepet kaphat sok esetben a könyv közepén, végén, a végkifejletben, akárhol. Szóval érdemes figyelni.

Három testvérről és az édesapjuk viszonyáról szól a könyv. Tulajdonképpen egy jó kis krimi, ugyanis a családfőt meggyilkolják. De nem a nyomozásról kapunk leírást, - nem is az a lényeg, mivel mindenki tudja vagy tudni véli? a gyilkos kilétét - hanem a három testvér gyötrődését, reakcióit látjuk. A három fiú három teljesen különböző jellem, Dosztojevszkij a legfiatalabb testvérre tervezett írni egy több regényből álló folyamot, azoban ez soha nem készült el, de ez magyarázhatja azt, hogy Aljosa kitüntett szerepet kap a történetben.

Nem is szaporítom tovább a szót, mindenképpen ajánlom, és ha lehetőségetek van, akkor ajánlom hozzá a színdarabot is.

Erről a könyvről már mutattam nektek képeket, ugyanis a kivitelezés annyira egyedi, különleges volt, hogy amint megjelent, első dolgom volt, hogy beszerezzem.

Mitől különleges? Hát először a könyv doboza alapján a könyvet J.J. Abrams és Doug Dorst jegyzi, viszont maga a könyv azt mondja, hogy V.M. Straka a szerzője. Ez csak a kezdet. Amint kinyitod a könyvet, azonnal érthetővé válik, hogy mi adja az egyediségét. Egy régi könyv megsárgult lapokkal és az oldalokon rengeteg tollal írt jegyzettel, illetve egyéb, plusz információkat adó képeslapokkal, külön jegyzetekkel, éttermi szalvétára rajzolt térképpel, stb.

Miről is szól? Tulajdonképpen van egy könyv, V.M. Straka könyve, Thészeusz hajója, ez a nyomtatott sztori. Ha csak a nyomtatott részeket olvasnánk, akkor is kapnánk egy teljes könyvet, teljes történettel. Egy hajótöröttről szól, aki elveszti az emlékezetét és próbál emlékezni. Misztikus, rejtélyes dolgok is történnek a névtelen hősünkkel, miközben igazából önmagát, életcélját keresi egész idő alatt.

A másik sztori a könyv margójára tollal írt megjegyzésekből bontakozik ki, két egyetemista nagy rajongója V.M. Straka könyvének, és valahogyan a könyv margójára írt jegyzetek segítségével kezdenek el egymással beszélgetni. Először csak a könyv lapjain keresztűl, aztán később személyesen is találkoznak, de ez után is folytatják a margón való kommunikációt. Szerintem mindenki gyorsan kitalálja, hogy szerelem szövődik a két fiatal között, de mindkettejüknek vannak titkaik, amiket nehezen osztanak meg a másikkal. A könyvben található képeslapok, jegyzetek az általuk belerakott dolgok, ezek segítségével egy irodalmi kutatást (az író kiléte kérdéses - hasonló, mint Shakespeare esetében - ő írta, nem ő, álnév, többen írták, stb) próbálnak véghez vinni, illetve néhány olyan jegyzet, ami több helyet igényelt, mint a könyv margója, de csak ismerkedésükben segít.

Először azt gondoltam, hogy minden kis jegyzet oda van betéve, ahol az arra utaló megjegyzés található a könyvben, de utólag nem vagyok benne biztos. És gondolom elég fura, ha így fogalmazok, hogy nem vagyok benne biztos. Elmondom, hogy miért így fogalmazok. Az alap ötlet nagyon tetszik (bár én nem vagyok híve a könyvekbe firkálásnak). Viszont olvasás közben nehezen tudtam kialakítani egy stratégiát arra, hogy milyen módszerrel olvassam ezt a könyvet, ugyanis a könyv szövéghez kapcsolódóan születik meg sokszor a szereplőinkben esetleg magán jellegű gondolat. Végül úgy olvastam, hogy először magát a könyvet addig amíg egy új gondolat el nem kezdődött, aztán hozzáolvastam a mellette lévő megjegyzéseket. Szerintem nem ez a nyerő stratégia. Ugyanis ez engem nagyon kirántott az élményből, magát a könyvet sem tudtam úgy élvezni, elmélyülni benne, és a másik szállal is ugyanez volt a helyzet. Mindig nagyon kellett figyelni, hogy akkor itt most megállok az olvasásban, akkor ezeket hozzáolvasom és akkor most hol is jártam?

Mindenképp pozitívnak értékelem az újítást, nagyon tetszik az ötlet, valószínűleg még dolgoznom kell az olvasási stratégián, de szívesen megpróbálkozék egy újabb hasonló darabbal. 

A varázslók trilógia első része. A könyv szerzője a Time magazin könyvkritikusa volt, első regényét 1997-ben publikálták. A varázslók trilógia első kötetét 2009-ben írta meg és a New York Times azt írta róla, hogy Harry Potter felnőtteknek. Nos, én inkább azt mondanám, hogy Harry Potter egyetemistáknak. (Vagy inkább a mostanában nagyon divatos young adult kifejezést kellene használnom.)

A könyv a Rémségek cirkuszára emlékeztető hangulattal kezdődik, egyből beránt a sötét hangulat, az izgalom, hogy vajon mi fog történni az addig megismert szereplőkkel. Három fiatalt követhetünk nyomon, akik közül igazából csak egy érdekes számunkra. Ő lesz végül a könyv főszereplője.

Sajnos a későbbiekben a kezdeti borzongás, izgalom eltűnik, ugyanis a főhősünk bekerül a varázslóiskolába, ami nem a normál világrend szerint működik és természetesen a „halandók” elől el is van rejtve, ahol történnek furcsa dolgok, vannak igazán bíztató szálak, amelyek azonban nem futnak ki sehová. Lehet, hogy a trilógia következő részeiben ezek a szálak visszaköszönnek, és be kell vallanom, hogy a könyv végi átívelő szál is végül ezek közül kerül ki, de nekem az valahogy kevés, hogy a könyv első harmadában egyszer megemlítenek egy érdekes dolgot, ami soha többé nem kerül elő a könyvben, kivéve az utolsó oldalon.

Olvasás közben a Harry Potteren kívül még a Narnia krónikái juthat eszünkbe (a varázsló iskolán kívül van még egy elrejtett világ, ahová egy gomb segítségével lehet eljutni – tisztára mint a Narniában a ruhásszekrény), igazából nem is nagyon tudtam másra gondolni olvasás közben, számomra annyira sok volt a hasonlóság. Véleményem szerint egyelőre a felnőttségét a könyvnek a szexualitás adja, semmi más. De ez nyilván csak egy szubjektív vélemény egy Harry Potter rajongótól. Mindezek ellenére kíváncsi vagyok, hogy a fent említett elvarratlan szálak kifutnak e a következő könyvekben és hogy mi a végcél, úgyhogy hamarosan érkezik a kritika a második kötetről, A varázslókirályról is.

Ez a könyv a szerző A torniói szemfedő című művének átdolgozott kiadása, ami 2004-ben jelent. A torinói lepel 2014-ben.

A mű főhőse Alexander Luria fotós, aki a torinói leplet szeretné lefotózni és ezzel világhírűvé válni. Elindul Magyarországról és sok európai országon keresztül követhetjük. És tulajdonképpen az utazás során megismerhetjük személyiségét, vívódásait, érzéseit. A torinói lepel nem is igazán fontos, mert inkább főhösünk lelki világa a lényeg.

Olvasás közben Szerb Antal és Rejtő Jenő jutott eszembe, a könyv stílusa nagyon hasonlít A Pendragon legendához, illetve a Rejtő könyvekhez, csak napjainkban játszódik. Aki szereti az előbb említett könyveket, szeretni fogja ezt is. Nekem az elején kicsit kapkodni kellett a fejemet, hogy ki kicsoda és mit, hogyan, de szerencsére hamar sikerült felzárkóznom.

Nem biztos, hogy az én könyvem, még nem sikerült eldöntenem, de mindenképpen gondolkodásra késztető, és azt hiszem ez jó.