Úgy kezdődött, hogy mindig is féltem Dosztojevszkij-t olvasni. Azt gondoltam, hogy nehezen emészthető és nehezen olvasható. Aztán gondoltam megpróbálkozom először egy színházi adaptációval és ha az bejön, akkor nyugodtabban esek neki a könyvnek is.

Szóval így történt, hogy beültem a Radnóti színházba a Karamazov testvérekre. Nyilván egy két kötetes Dojsztojevszkij regényt nem lehet teljesen átülteni egy 2 órás előadásba, de az, ahogy ezt a Radnóti színházban megoldották, nagyon tetszett. Nem akarok elárulni róla sokat, de mindenkinek ajánlom. (A darab a MU színház adaptációjában is látható, azt sajnos nem láttam, de elég különleges produkciónak tűnik, szóval ha valaki látta, írjon.)

A könyvről: Félelmem alaptalan volt, könnyen olvasható és a nehéznek mondható téma ellenére az emésztésével sem probléma. :) Dosztojevszkij nagyon jól vissza tudja adni az emberek lelkében lejátszódó folyamatokat és ezek a leírások mind-mind beleillenek a regénybe, mind hozzátesznek valamit a történethez. A könyv elején elejtett apró mondat jelentős szerepet kaphat sok esetben a könyv közepén, végén, a végkifejletben, akárhol. Szóval érdemes figyelni.

Három testvérről és az édesapjuk viszonyáról szól a könyv. Tulajdonképpen egy jó kis krimi, ugyanis a családfőt meggyilkolják. De nem a nyomozásról kapunk leírást, - nem is az a lényeg, mivel mindenki tudja vagy tudni véli? a gyilkos kilétét - hanem a három testvér gyötrődését, reakcióit látjuk. A három fiú három teljesen különböző jellem, Dosztojevszkij a legfiatalabb testvérre tervezett írni egy több regényből álló folyamot, azoban ez soha nem készült el, de ez magyarázhatja azt, hogy Aljosa kitüntett szerepet kap a történetben.

Nem is szaporítom tovább a szót, mindenképpen ajánlom, és ha lehetőségetek van, akkor ajánlom hozzá a színdarabot is.