A varázslók trilógia első része. A könyv szerzője a Time magazin könyvkritikusa volt, első regényét 1997-ben publikálták. A varázslók trilógia első kötetét 2009-ben írta meg és a New York Times azt írta róla, hogy Harry Potter felnőtteknek. Nos, én inkább azt mondanám, hogy Harry Potter egyetemistáknak. (Vagy inkább a mostanában nagyon divatos young adult kifejezést kellene használnom.)

A könyv a Rémségek cirkuszára emlékeztető hangulattal kezdődik, egyből beránt a sötét hangulat, az izgalom, hogy vajon mi fog történni az addig megismert szereplőkkel. Három fiatalt követhetünk nyomon, akik közül igazából csak egy érdekes számunkra. Ő lesz végül a könyv főszereplője.

Sajnos a későbbiekben a kezdeti borzongás, izgalom eltűnik, ugyanis a főhősünk bekerül a varázslóiskolába, ami nem a normál világrend szerint működik és természetesen a „halandók” elől el is van rejtve, ahol történnek furcsa dolgok, vannak igazán bíztató szálak, amelyek azonban nem futnak ki sehová. Lehet, hogy a trilógia következő részeiben ezek a szálak visszaköszönnek, és be kell vallanom, hogy a könyv végi átívelő szál is végül ezek közül kerül ki, de nekem az valahogy kevés, hogy a könyv első harmadában egyszer megemlítenek egy érdekes dolgot, ami soha többé nem kerül elő a könyvben, kivéve az utolsó oldalon.

Olvasás közben a Harry Potteren kívül még a Narnia krónikái juthat eszünkbe (a varázsló iskolán kívül van még egy elrejtett világ, ahová egy gomb segítségével lehet eljutni – tisztára mint a Narniában a ruhásszekrény), igazából nem is nagyon tudtam másra gondolni olvasás közben, számomra annyira sok volt a hasonlóság. Véleményem szerint egyelőre a felnőttségét a könyvnek a szexualitás adja, semmi más. De ez nyilván csak egy szubjektív vélemény egy Harry Potter rajongótól. Mindezek ellenére kíváncsi vagyok, hogy a fent említett elvarratlan szálak kifutnak e a következő könyvekben és hogy mi a végcél, úgyhogy hamarosan érkezik a kritika a második kötetről, A varázslókirályról is.