Majdnem pontosan 1 éve értesültem ennek a könyvnek a létezéséről. A múlt évi céges karácsony egyik titkos mikulása titokzatos finn feladványokat küldött a kiválasztottnak és az egyik feladvány megfejtése ez a könyv volt. Később beszélgettem a titkos mikulással és nagyon ajánlotta ezt a könyvet, úgyhogy azt gondoltam, hogy nem maradhat le az én listámról sem.

Az író otthon van a nyelvekben, fordítóként is dolgozott az Európai Unió Tanácsának, és eközben alkotott meg egy saját nyelvet - az Europanto-t. Ha rákerestek a neten, akkor elég sok mindent lehet olvasni róla, de itt egy példa: How do you say "I love you" in Europanto.

A könyv egy férfiról szól, akit sebesülten találnak meg, éppen zajlik a II. világháború. Egy eredetileg finn orvos ápolja, aki elhagyta országát és már nem is érzi magát odavalónak. A férfi nem emlékszik semmire, beszélni sem tud, az orvos pedig egy finn nevet talál a kabátjában, így hát elkezdi megtanítani neki a finn nyelvet. Végig érződik, hogy nem ez az anyanyelve a férfinak, nem találja benne magát, nehezen sajátítja el. Nagyon érdekes azt látni, hogy egy ember az anyanyelve nélkül mennyire elveszett és magányos. Próbál emberi kapcsolatokat teremteni, de mivel nem tudja magát igazán kifejezni, nem tudja a gondolatait szavakra átültetni, ezért minden próbálkozása kudarcba fullad. Számomra ez a könyv legfontosabb üzenete. Hogy mennyire fontos az anyanyelv, mégha a mindennapokban ezt nem is fedezzük fel, vagy gondolunk rá.

A könyv szerkezete is érdekes, ugyanis az orvos feljegyzései, emlékei alapján ismerjük meg a történetet, aki később visszatér Finnországba és meg akarja keresni a titokzatos férfit, de csak naplókat talál. Néha az orvos beszél, mondja el emlékeit, néha pedig a férfi naplóját olvashatjuk.

Rövid könyv, de olvastatja is magát. Mindenkinek ajánlom.

Kicsit régi - kicsit új, kicsit saját - kicsit kölcsön.

Nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre, ma kaptam kézhez, és annyira tetszik a kivitelezés, hogy gondoltam megosztom veletek is. Aztán persze jön majd a beszámoló is.

Régen jelentkeztem, de az olvasást rendületlenül folytatattam a csendes időszak alatt is, hiszen nincs is jobb, mint minden este egy könyvvel a kezedben elaludni.

Mark Pryor: A könyvárus rejtélye című könyvet már kb. egy hónapja sikerült elolvasni, azóta vár a polcon a bejegyzés megírására. Na nem azért, mert rossz könyv. Azonban nálam nem is került be a nagy kedvencek közé, de ha valaki egy kis szórakoztató kikapcsolódásra vágyik, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani.

A könyv címe keltette fel az érdeklődésemet, hiszem amellett, hogy krimi, még egy könyvárus is szerepel benne, gondoltam ezzel gond nem lehet. Nem is volt, tényleg, mert egy tisztességes krimi, szerelmi szállal, titokzatos baráttal, egy külföldi nyomozóval (aki itt éppen egy amerikai, aki Párizsban él). Az egyetlen amit kicsit bánok, hogy a szervezett bűnözés is fontos szerepet játszik a nyomozás során. Valamiért, ha egy nyomozás lezárása, megoldása valahogyan a szervezett bűnözés felé terelődik, akkor ott nálam megtörik a krimi-varázs és már nem tud annyira megragadni a történet, kicsit elmúlik a lelkesedésem, de ez tényleg nem a könyv hibája. Izgalmasan van megírva, nem unalmas, van benne pont elég rejtély, szerelem...

Számomra legszimpatikusabb a főszereplő és titkozatos barátja lett, úgyhogy ha egy szórakoztató krimire vágynék, akkor a sorozat következő darabját fogom leemelni a polcról.

Olyan sok olvasandó könyv gyűlt össze szerény kis lakomban, hogy ki kellett találnom egy módszert arra, hogy milyen sorrendben olvassam őket. Ugyanis mikor magamtól kellett választanom, akkor valahogy sose találtam meg az épp a hangulatomnak megfelelőt, vettem egy újabbat, meg ilyenek. Szóval összeírtam kis cetlikre a könyveket, amik a közeljövőben olvasandók között vannak és beletettem egy kis üvegcsébe, ahonnan majd kihúzásra kerül a következő jelölt.

Ennek az akciónak volt az első kihúzottja P.D. James Az ember gyermeke című könyve. Még 2006-ban láttam az ugyanezzel a címmel készült filmet, ami már akkor nagyon megfogott, de bevallom, hogy arról csak jóval később értesültem arról, hogy létezik egy könyv, ami a film alapját adta. A film most is nagy kedvenceim egyike, bár nem egy olyan film, amit bármikor előveszek és újranézek, de pár évente egyszer azért jól esik az embernek.

A film eltér a könyvtől, de az alapsztori ugyanaz. A jövőben vagyunk, ahol már jó ideje (könyvben 25, filmben 17 éve) nem született gyermek, és senki nem tudja az okát. Ez természetesen elég rossz hatással van a társadalomra, szervezett "öngyilkosságok"-tól kezdve, demokrációnak látszó diktatúra, állatiasodott kívülálló csoportok, ezek mind megjelennek a könyvben. Nem egy pörgő, akciódús könyvvel állunk szemben, szép lassan ismerjük meg a jővőbeni Angliát a főszereplő naplóján keresztül. Aki egyébként Anglia teljhatalmú urának a rokona, ezért megkörnyékezi egy csoport, hogy járjon közben néhány kérdés megoldásában. És ez a kis csoport indítja el a változást a főszereplőnk életében. Olyan titkot hordoznak, ami megváltoztathatja mindenki életét.

SPOILER - A csoport egyik tagja teherbe esik.

Nagyon érdekes olvasni ezt a könyvet, rendkívül elgondolkodtató, hogy miért jutott ide az emberiség, hogy nem születik több gyerek, hogy vajon hogyan reagálnánk akár mi erre a helyzetre. Szerencsére a könyv hagyja kibontakozni az embert és sokáig ad témát a gondolatoknak.

Olvasás közben mindig Merle: Védett férfiak című könyve járt a fejemben. Ezt már elég régen olvastam, de a téma hasonló, itt a férfiak egy betegség miatt nem képesek a gyermeknemzésre, néhány kivétel azonban akad, akiket elzárva tartanak. A legelgondolkodtatóbb számomra az egészben az, hogy megtörténhet-e valóban ez...

Klasszikus, amit feltehetőleg senkinek nem kell bemutatni. A film változat 5 Oscart nyert, az IMDb-n a 250-es lista 15-ik helyezettje jelenleg. A filmet régebben láttam, a könyv elolvasásával pedig már régen kacérkodtam. A hetekben kerül bemutatásra a könyvből készült színdarab a Belvárosi Színházban, ezért és azért mert nemrégiben megjelent egy számomra nagyon vonzó borítóval a könyv, végre belevágtam.

A történet egy elmegyógyintézetben játszódik, ahová a főhös azért kerül, mert így akarja a rá kiszabott börtönbüntetést "kellemesebb" helyen eltölteni, ezért eljátsza, hogy bolond. Nem az ő szemszögéből látjuk az ott élő embereket, van egy mesélőnk, aki szintén lakó.  Az osztály főnővére egy zsarnokoskodó ember, akié a hatalom. Minden beteg meg van félemlítve, mindenki azt csinálja, amit a főnéni kér és ahogyan kéri. Onnantól kezdve, hogy főhősünk, a vörös ír McMurphy bekerül az osztályra, minden megváltozik. Ahogy megismertem a bent lakókat, egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy ezek az emberek néha sokkal normálisabbak, mint azok, akik nincsenek bezárva zártosztályra.

McMurphy látja, hogy ami az osztályon megy az nem feltételnül jó, és próbál ez ellen tenni. Először azért viselkedik feltűnően, hogy elhiggyjék, hogy őrült, de ahogy megismeri a társait, egyre inkább az vezérli, hogy a társait kirántsa a letargiából és hogy a főnéni-beteg viszony is normális kereteket vegyen fel a jelenlegi zsarnokoskodás helyett.

Sikerül-e neki? Azt nem árulom el, olvassátok el, vagy nézzétek meg a filmet. Mindenképp ajánlom, nagyon érdekes az elmegyógyintézetben a társadalom kicsinyített mását látni és elgondolkozni azon, hogy vajon tényleg így működik-e a való életben is.

Asimov orosz származású író, aki a science fiction írásai tettek leginkább halhatatlanná. Alapítvány, Robot-univerzum, stb.

A Halhatatlanság halála című könyv szintén science fiction, mégpedig egy nagyon jó kis témával foglalkozik, az időutazással. Nem is olyan régen láttam egy filmet, amiben az időutazás volt a téma, és amikor olvasgattam hozzá kritikákat, akkor találkoztam ezzel a könyvvel. Gondoltam megéri elolvasni.

Jelentem, megérte. A könyv a tulajdonképpen jól ismert, mi lenne ha visszamennél az időben és megváltoztatnál egy-két dolgot, úgy hogy ez vagy az ne történjen meg. Történetünkben ezt a feladatot már intézményesített szinten űzik, azért, hogy minden embernek jó legyen. Megvédik őket akár háborútól, veszélyes fegyver feltalálásától, stb. Az intézmény neve: Halhatatlanság. És ezek után szerintem a cím már egyértelművé teszi, hogy mi is lesz a történet vége. De amíg oda jutunk, az sem elhanyagolható. A szereplők egytől-egyig érdekes figurák és mindenkinek megvan a maga indítéka, a hangulat kicsit az 1984-re emlékeztet.  Tényleg egy jó kis időutazás science fiction-re számítson mindenki, aki ezt a könyvet a kezébe veszi.

Még egy dolog fogalmazódott meg bennem miközben olvastam. Nagyon sok könyvben, filmben indítja el magát a történéseket az, hogy a főhös, aki eddig józan, megfontolt, szabálykövető volt, szerelmes lesz és a szerelméért, a meghódításáért minden követ megmozgat, még ha ez azt is jelenti, hogy szembe kell mennie a szabályokkal. Valahogy mindig ez a fajta változás az, ami kimozdítja a főhöst a megszokott, napi rutinból. Konkrétan a Logan futása című film jutott hirtelen eszembe, ahol ugyanez történik, de valószínűleg rengeteg ilyen van még. Bennem a történet elején ez valahogy mindig ellenérzéseket szül, valószínűleg én is túl szabálykövető vagyok, ezért mikor valaki eltér attól, az engem rosszul érint, de a történet végére általában belátom, hogy ez a változás szükséges ahhoz, hogy az ember, a világ fejlődjön.

Bár rengeteg könyv vár a polcomon elolvasásra, azért mindig kíváncsian várom az újdonságokat is. Arra gondoltam, hogy megosztom veletek majd néha-néha, hogy mi az amit a közeljövőben megjelenő könyvek közül majd a polcomra szeretnék helyezni.

1) Agatha Christie: A szárnyak szava, A kis szürke agysejtek - Poirot bölcsességei

Idén van Agatha Christie születésének 125.-ik évfordulója, ennek alkalmából két különleges Agatha Christie kötet lát napvilágot. Az egyik A szárnyak szava címmel, ami természetfölötti témájú novellák gyűjteménye, a másik pedig egy gyűjtemény a világ egyik leghíresebb detektívjének bölcsességeiből. Sok hasznos megjegyzése van Poirotnak, ezt mindig is kedveltem benne, van egy, ami nagyon sokszor eszembe jut: idegen embernek (akár más nemzetiségű, akár egy olyan ember, akivel először találkozunk) sokkal könnyebben nyílnak meg az emberek. És azt kell mondanom, hogy az én tapasztalataim ezt alátámasztják.

Nem ezekhez a könyvekhez tartozik, de az évforduló alkalmából megszavazták az olvasók (a világ minden tájáról), hogy melyik a kedvenc Agatha Christie könyvük. A nyertes a Tíz kicsi néger lett. Nekem is ez az egyik nagy kedvenc, és az első könyv, amit Christie-től olvastam.

2) Dosek Rita, Tarjányi Péter: Elhallgatott évszázad trilógia II. - Cselszövő

Ez kicsit kakukktojás, ugyanis, a trilógia első kötete, Forradalmár címmel, már megjelent és már a polcomon is van várakozó állásban. Hamarosan azonban kézbe vehető a második kötet is. Egy detektívtörténet, ami azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején játszódik. Mindig is szerettem azokat a krimiket, amik a régi időkben, Magyarországon játszódnak, még akkor is, ha mondjuk egy kitalált város adja az alapot (mint Baráth Katalin könyveiben Ókanizsa), úgyhogy izgalommal várom, hogy mit tartogat ez a trilógia.

3) Alexander G. Thomas: Megszállottak - A Tesla hadművelet

Az ilyen típusú könyveket is szeretem. Ahol adott egy híres ember a múltból és az ő életének történetét adják keretként akár egy nyomozáshoz, akár egy kalandhoz. Mint Carol McCleary könyvei, amikben több híres ember is megjelenik, például Verne Gyula és Oscar Wilde. Ez a könyv Tesla életébe enged bepillantást és természetesen kicsit eltérve a valóságtól tovább is gondolja azt.

AM

Elég nagy kereslete van mostanában a különböző országok írói által kiadott könyveknek, én leginkább a skandináv krimikről hallottam, de nemrég felbukkant egy újabb sorozat, méghozzá a spanyol krimik. Mivel nagy krimirajongó vagyok, ezért egyértelmű volt, hogy legalább egyet ezek közül is ki kell próbálnom. Éppen akciósak voltak, úgyhogy egyből hármat is beszereztem.

A spanyol krimi felfedezését a Szomszédom a halál című könyvvel kezdtem. Nem akarok róla sokat írni, egy klasszikus krimi, de annyira klasszikus, mintha Maigret egy újabb történetét olvasná az ember. Nagyon ritkán keveredik a sztoriba egy-két modern tárgy, például mobiltelefon, olyankor egy kicsit meglepődik az ember, hiszen ez a krimi mégis csak napjainkban játszódik, de aztán nagyon hamar visszarázódik Maigret világába.

Aki nem ismeri Maigret: a nyomozás általában úgy történik, hogy Maigret és társai beszélgetnek, kocsmákba járnak információt szerezni, konyakot isznak és sokat töprengenek. Szóval ez is egy ilyen könyv. Ami nem rossz, én kedvelem ezt a hangulatot.

Amit sajnáltam, hogy nem sok leírás van a könyvben Barcelonáról. Én egy olyan turista vagyok, aki minden városban azoknak a látványosságoknak, apró helyeknek, dolgoknak örül a legjobban, amiről már egy könyven olvasott (esetleg sorozatban látott).

Sajnos ezt a könyvet nem sűrűn fogom emlegetni Barcelonában, de mint krimi teljes kikapcsolódást nyújtott.

A következő sorok kedves barátnőm, a Vendégblogger billentyűiből származnak. Fogadjátok szeretettel.

Spielberg 1993-as mozifilmjét mindenki ismeri, és nagy valószínűséggel legalább egyszer mindenki látta már. Előfordulnak persze olyan fanatikusok, akik már "kisezerszer" látták tv-ben, dvd-n és 20 évvel később képesek beülni a moziba és megnézni 3D-ben is, és képesek a körmüket lerágni, hogy vajon a konyhában elkapja-e a gyerekeket a két velociraptor... :)

A mozifilm alapjául szolgáló regény Michael Chrichton tollából származik és eredetileg Őslény Park címen jelent meg Magyarországon.
Kiknek ajánlom a regényt? Mindenkinek! Nemcsak azoknak, akik szeretik a dinoszauruszokat és a mozifilmet, hanem mindenkinek, aki egy izgalmas, modern sztorira vágyik. Az alapsztorit nem kell bemutatni, a regényben és a filmben is ugyanaz: InGen, Hammond, Isla Nublar, borostyánba zárt szúnyog, tudósok, dinók, futás, sikítás.

De amikor kezünkbe vesszük a könyvet, egy dologról nem szabad elfeledkezni: a hollywoodi forgatókönyvírók jelentősen átalakították Chrichton regényét, emészthetőbbé, egyszerűbbé tették a sztorit (több mellékszálat kihagytak), szerethetőbbé a karaktereket (Hammond a könyvben kifejezettem ellenszenves), és kihagyták a mély filozófiai gondolatokat (Istent játszó ember kérdéskörének boncolgatása), valamint a véres részleteket (kevesebb ember-dinó találkozás).

A könyv nagyon sokat foglalkozik a tudományos háttér, a géntechnológia történetének ismertetésével, a káoszelmélet kifejtése végigszövi a szigeten eltöltött időt, a helyszínek és a körülmények részletes ábrázolása, a szereplők jellemének bemutatása pedig még közelebb hozza az olvasót a történethez. Annak ellenére, hogy a könyv feléig a szereplők még egy dinoszauruszt sem láttak, a történet leköti az ember figyelmét, a második felében pedig megkapjuk az elszabadult dinoszauruszok okozta drámai fordulatokat. A könyv ezen részének Ian Malcolm káoszelmélete ad keretet, amelynek bemutatása néha már fárasztónak és egy picit túlzottnak tűnik, de mindenképp szükséges a történet felépítéséhez, és az életben maradásért folytatott küzdelem továbbra is fenntartja az ember érdeklődését. A velociraptorok viszonylag későn bukkannak fel, és felvetődhet a kérdés, hogy eddig hol voltak, mit csináltak, de véleményem szerint a késői színre lépés oka az izgalom további fokozása mellett, hogy minél inkább igazolást nyerjen a Malcolm által bemutatott elmélet.

Azt, hogy a könyv vagy a film a jobb, mindenki maga döntse el. Véleményem szerint a film és a könyv is olyan, amilyennek lennie kell, az élet biztosan mindkettőben utat tör magának. Jó szórakozást, jó sikítást!

Olvastátok már felnőtt fejjel A kis herceget? Nagyon szomorú.

Szomorú, de egyben nagyon szép. Van egy "kisfiú", aki sokkal okosabb és bölcsebb bármelyik felnőttnél, és amikor rájön, hogy hibázott, amikor egyedül hagyta a rózsáját, aki nem volt valami szerény teremtés, egyből tudja mit kell tennie és hogyan javíthatja ki a hibáját. Mindezt mérhetetlen szomorússágal írja le Saint-Exupéry.

Többet nagyon nem is mondanék erről a könyvről, szerintem megéri felnőtt fejjel is elolvasni ezt a rövidke történetet.

Olvasás közben, illetve későbbi barátnős beszélgetés közben, amit ez a könyv indított, realizáltam, hogy a magyar kötelező olvasmányok nem éppen vidámak. Nem tudom, hogy még ugyanazok vannak e, mint nekem voltak, de kifejezettem emlékszem, hogy a Kincskereső Kisködmönt nem tudtam végigolvasni, annyira szomorú volt. De ide sorolható a Légy jó mindhalálig és A Pál utcai fiúk is. Ezekre emlékszem kifejezetten. Mind nagyon szép, tanulságos, de nagyon szomorú. A Légy jó mindhalálig nagy kedvencem, de sosem értettem, hogy miért kell mindig a szegény, jó fiúnak szenvednie. Kicsit kegyetlenek is ezek a könyvek. Nem tudom, hogy egy tizenéves iskolás mennyire érti meg ezen művek tényleges mondanivalóját. Remélem azért valahol tudat alatt hat ez az emberekre, ha később nem is veszik újra elő. Talán valahol belül ezek az erkölcsi normák befolyásolják őket későbbi döntéseik során.