Olvastátok már felnőtt fejjel A kis herceget? Nagyon szomorú.

Szomorú, de egyben nagyon szép. Van egy "kisfiú", aki sokkal okosabb és bölcsebb bármelyik felnőttnél, és amikor rájön, hogy hibázott, amikor egyedül hagyta a rózsáját, aki nem volt valami szerény teremtés, egyből tudja mit kell tennie és hogyan javíthatja ki a hibáját. Mindezt mérhetetlen szomorússágal írja le Saint-Exupéry.

Többet nagyon nem is mondanék erről a könyvről, szerintem megéri felnőtt fejjel is elolvasni ezt a rövidke történetet.

Olvasás közben, illetve későbbi barátnős beszélgetés közben, amit ez a könyv indított, realizáltam, hogy a magyar kötelező olvasmányok nem éppen vidámak. Nem tudom, hogy még ugyanazok vannak e, mint nekem voltak, de kifejezettem emlékszem, hogy a Kincskereső Kisködmönt nem tudtam végigolvasni, annyira szomorú volt. De ide sorolható a Légy jó mindhalálig és A Pál utcai fiúk is. Ezekre emlékszem kifejezetten. Mind nagyon szép, tanulságos, de nagyon szomorú. A Légy jó mindhalálig nagy kedvencem, de sosem értettem, hogy miért kell mindig a szegény, jó fiúnak szenvednie. Kicsit kegyetlenek is ezek a könyvek. Nem tudom, hogy egy tizenéves iskolás mennyire érti meg ezen művek tényleges mondanivalóját. Remélem azért valahol tudat alatt hat ez az emberekre, ha később nem is veszik újra elő. Talán valahol belül ezek az erkölcsi normák befolyásolják őket későbbi döntéseik során.