Klasszikus, amit feltehetőleg senkinek nem kell bemutatni. A film változat 5 Oscart nyert, az IMDb-n a 250-es lista 15-ik helyezettje jelenleg. A filmet régebben láttam, a könyv elolvasásával pedig már régen kacérkodtam. A hetekben kerül bemutatásra a könyvből készült színdarab a Belvárosi Színházban, ezért és azért mert nemrégiben megjelent egy számomra nagyon vonzó borítóval a könyv, végre belevágtam.

A történet egy elmegyógyintézetben játszódik, ahová a főhös azért kerül, mert így akarja a rá kiszabott börtönbüntetést "kellemesebb" helyen eltölteni, ezért eljátsza, hogy bolond. Nem az ő szemszögéből látjuk az ott élő embereket, van egy mesélőnk, aki szintén lakó.  Az osztály főnővére egy zsarnokoskodó ember, akié a hatalom. Minden beteg meg van félemlítve, mindenki azt csinálja, amit a főnéni kér és ahogyan kéri. Onnantól kezdve, hogy főhősünk, a vörös ír McMurphy bekerül az osztályra, minden megváltozik. Ahogy megismertem a bent lakókat, egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy ezek az emberek néha sokkal normálisabbak, mint azok, akik nincsenek bezárva zártosztályra.

McMurphy látja, hogy ami az osztályon megy az nem feltételnül jó, és próbál ez ellen tenni. Először azért viselkedik feltűnően, hogy elhiggyjék, hogy őrült, de ahogy megismeri a társait, egyre inkább az vezérli, hogy a társait kirántsa a letargiából és hogy a főnéni-beteg viszony is normális kereteket vegyen fel a jelenlegi zsarnokoskodás helyett.

Sikerül-e neki? Azt nem árulom el, olvassátok el, vagy nézzétek meg a filmet. Mindenképp ajánlom, nagyon érdekes az elmegyógyintézetben a társadalom kicsinyített mását látni és elgondolkozni azon, hogy vajon tényleg így működik-e a való életben is.