Erről a könyvről már mutattam nektek képeket, ugyanis a kivitelezés annyira egyedi, különleges volt, hogy amint megjelent, első dolgom volt, hogy beszerezzem.

Mitől különleges? Hát először a könyv doboza alapján a könyvet J.J. Abrams és Doug Dorst jegyzi, viszont maga a könyv azt mondja, hogy V.M. Straka a szerzője. Ez csak a kezdet. Amint kinyitod a könyvet, azonnal érthetővé válik, hogy mi adja az egyediségét. Egy régi könyv megsárgult lapokkal és az oldalokon rengeteg tollal írt jegyzettel, illetve egyéb, plusz információkat adó képeslapokkal, külön jegyzetekkel, éttermi szalvétára rajzolt térképpel, stb.

Miről is szól? Tulajdonképpen van egy könyv, V.M. Straka könyve, Thészeusz hajója, ez a nyomtatott sztori. Ha csak a nyomtatott részeket olvasnánk, akkor is kapnánk egy teljes könyvet, teljes történettel. Egy hajótöröttről szól, aki elveszti az emlékezetét és próbál emlékezni. Misztikus, rejtélyes dolgok is történnek a névtelen hősünkkel, miközben igazából önmagát, életcélját keresi egész idő alatt.

A másik sztori a könyv margójára tollal írt megjegyzésekből bontakozik ki, két egyetemista nagy rajongója V.M. Straka könyvének, és valahogyan a könyv margójára írt jegyzetek segítségével kezdenek el egymással beszélgetni. Először csak a könyv lapjain keresztűl, aztán később személyesen is találkoznak, de ez után is folytatják a margón való kommunikációt. Szerintem mindenki gyorsan kitalálja, hogy szerelem szövődik a két fiatal között, de mindkettejüknek vannak titkaik, amiket nehezen osztanak meg a másikkal. A könyvben található képeslapok, jegyzetek az általuk belerakott dolgok, ezek segítségével egy irodalmi kutatást (az író kiléte kérdéses - hasonló, mint Shakespeare esetében - ő írta, nem ő, álnév, többen írták, stb) próbálnak véghez vinni, illetve néhány olyan jegyzet, ami több helyet igényelt, mint a könyv margója, de csak ismerkedésükben segít.

Először azt gondoltam, hogy minden kis jegyzet oda van betéve, ahol az arra utaló megjegyzés található a könyvben, de utólag nem vagyok benne biztos. És gondolom elég fura, ha így fogalmazok, hogy nem vagyok benne biztos. Elmondom, hogy miért így fogalmazok. Az alap ötlet nagyon tetszik (bár én nem vagyok híve a könyvekbe firkálásnak). Viszont olvasás közben nehezen tudtam kialakítani egy stratégiát arra, hogy milyen módszerrel olvassam ezt a könyvet, ugyanis a könyv szövéghez kapcsolódóan születik meg sokszor a szereplőinkben esetleg magán jellegű gondolat. Végül úgy olvastam, hogy először magát a könyvet addig amíg egy új gondolat el nem kezdődött, aztán hozzáolvastam a mellette lévő megjegyzéseket. Szerintem nem ez a nyerő stratégia. Ugyanis ez engem nagyon kirántott az élményből, magát a könyvet sem tudtam úgy élvezni, elmélyülni benne, és a másik szállal is ugyanez volt a helyzet. Mindig nagyon kellett figyelni, hogy akkor itt most megállok az olvasásban, akkor ezeket hozzáolvasom és akkor most hol is jártam?

Mindenképp pozitívnak értékelem az újítást, nagyon tetszik az ötlet, valószínűleg még dolgoznom kell az olvasási stratégián, de szívesen megpróbálkozék egy újabb hasonló darabbal.